Nyitóoldal
 
  
 

A jövő hídjai

2008. február 29.

Orbán Viktor megnyitóbeszéde Losoncon, a Magyar Koalíció Pártja megalakulásának 10. évfordulóján hangzott el 2008. február 28-án.

Tisztelettel köszöntöm Önöket, Hölgyeim és Uraim, kedves Barátaim! Köszöntöm a házigazdánkat, és megkülönböztetett tisztelettel köszöntöm Csáky Pál elnök urat is. Bár nyilván az emberben mocorog a kisördög, de visszaparancsolja az emberÖrömmel és jóérzéssel hallgattam házigazdánk megnyitó szavait. Bár nyilván az emberben mocorog a kisördög, de ezt visszaparancsolja az ember, és gratulál Csáky Pálnak, illetve a közélettel foglalkozó felvidéki magyaroknak ahhoz, hogy ebben az esztendőben már tíz éves az egyesült politikai mozgalmuk, amely egy óriási tett. A kisördög csak annyit mondat velem, hogy szívesen hívjuk meg Önöket Budapestre, a március végén esedékes, a Fidesz megalakulásának huszadik évfordulóját ünneplő megemlékezésre.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Azonban miután én mind a két aktusnál, mondjuk úgy, hogy testközelben voltam. El kell mondanom Önöknek, hogy bár látszólag, miután 1988-ban alakult a Fidesz, az tűnik nehezebb vagy történelmi tettnek, a valóság azonban éppen ennek a fordítottja. Én jól emlékszem azokra a küzdelmekre, nehézségekre, a rendkívül sok, nem egyszerűen politikai talentumot, hanem emberi nagyságot igénylő pillanatokra, amikor tíz évvel ezelőtt három különböző, önálló létet magáénak tudható felvidéki szervezetet egyesítettek, akik itt éltek, és elég bátrak voltak ahhoz, hogy közéleti kérdésekkel foglalkozzanak. S utána közelről láttam ennek a folyamatát, sőt itt-ott megtiszteltek azzal, hogy be is vontak. Azt kell mondanom, hogy sokkal nehezebb munka volt, talán utóbb majd kiderül, hogy lehet, hogy fontos a politikai tett is tíz évvel ezelőtt összeadni, egyesíteni a felvidéki magyarok politikai erejét, mint a végóráit élő Kádár-rendszerben fiatalos hévvel megalakítani egy politikai szervezetet. Az lehet, hogy csak egy fiatalos, petőfis lendülettől vezetetett tett volt, de az egység létrehozása a meglett férfi emberek komoly alkotása. Nem véletlen, hogy kibírta a mögöttünk hagyott tíz évet, születésnapunk alkalmából őszinte szívvel, tisztelettel gratulálunk.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Vendégnek lenni több okból is jó. Először is azért, mert az ember kivonhatja magát a kötelező konvenciók alól. Például lehet, hogy ő az egyetlen a teremben, aki nem köt nyakkendőt. De a vendégnek az a lehetőség is megadatik, hogy miután a sajtó érdeklődése óriási, és a bejáratnál már komoly erényeket kellett csillogtatnom, hogy átvághassam magam az előttem tornyosuló akadályokon, és bejuthassak ide a terembe. Mindannyian tudjuk, hogy az érdeklődésnek van egy speciális magyar oka is. Amiről két perc erejéig, vagy két mondat erejéig kell szólnom. Ez nem a népszavazás, mert nem alacsonyodnék oda, ha megengedik, hogy egy magyar belpolitikai küzdelemmel untatnám Önöket, mert talán annál fontosabb dolgok érdekében jöttünk össze.

Történik valami, ami Magyarországon mindannyiunk számára figyelmeztető lecke. Anélkül, hogy külpolitikai kalandokba bocsátkoznék, szeretném Önöket tájékoztatni arról, hogy Magyarországon éppen puccs van. A magyar kormány puccsot hajt végre a magyar parlament ellen. A magyar kormány puccsot hajt végre a saját népe ellen. Tíz évre titkosított, hosszú távra szóló szerződést köt Oroszországgal a XXI. századot és a magyar nép, a teljes Kárpát-medencei életét döntően meghatározó kérdésben: az energia kérdésében. Úgyhogy arról mi semmit nem tudunk. Ez figyelmeztet bennünket arra, hogy miközben itt a gyakorlati együttműködés kérdéseinek feszegetésével töltjük majd az időnket, van még teendő; a rendszerváltás korából, az előző rendszerből itt maradt romok eltakarítása, kártékony, rossz politikai reflexek és mentalitások eltakarítása úgy gondolom, hogy nemcsak Önöknél, hanem bizony nálunk Magyarországon is még emberpróbáló feladatokat ad nekünk.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Mindannyian érezzük, hogy új korszak kapujához érkeztünk. Ezt, ha máshonnan nem tudná az ember, hát onnan biztosan megtudhatja, hogy amikor közeledik Önökhöz Budapest irányából, és kezében szorongatja az útlevelét, akkor kiderül, hogy semmi szükség a korábban megszokott reflexekre, nem kell kikapcsolni a rádiót, komoly képet ölteni, elővenni az útlevelet, és fölnőni ahhoz a fakabátos, feszes magatartáshoz, amit a határőrök akaratlanul is mintaként elénk tárnak. Hanem hopp: az ember már meg is érkezett Önökhöz, és visszateheti nyugodtan az útlevelét a zsebébe. Kicsi, jellegtelen dolog ez, de valójában rendkívül fontos változást jelez. Minden új korszakban, kedves losonciak és máshonnan érkezettek, amikor valami új formálódik, az emberi szellem és kreativitás felértékelődik. Hiszen akkor új lehetőségek nyílnak ki, nemcsak mint a nyomatató ló körbe-körbe állandóan, ugyanaz a régi nóta, hanem hirtelen kinyílik a világ, valami új születik meg, és akiben van alkotóerő és tehetség, az hirtelen egy év alatt akár évtizednyi lépést is tehet előre.

Márpedig, kellő szerénységgel, visszafogottsággal, de mondjuk ki, mi magyarok azért egy tehetséges nép vagyunk. És ész dolgában mindig is jól álltunk. Hogy az eszünket mire használjuk, ez már egy nehezebb dolog, s miután lehet jóra, rosszra is, nem véletlen, a szellemi frissesség mindig garantálta Magyarország számára a nagyszámú felhozatalt lókötőkből és szélhámosokból is, akikre az előttem szóló Elnök Úr is utalt már. A modern kor sem kímél meg bennünket: jönnek majd a ragyogó pályázatíró társaságok, mindenfajta alapok, akik arra akarják Önöket kérni, hogy ezt a csodálatos lehetőséget, ami a velük való boldog együttműködésből szükségszerűen származik az Önök számára, ragadják meg. Átéltük ezt Magyarországon. Én arra szeretném kérni Önöket, ahogyan Csáky Pál is tett, hogy őrizzük meg a higgadtságunkat. Őrizzük meg az ésszerűséget, és olyan  együttműködési formákat válasszunk, olyan partnerségeket építsünk ki, amelyről érezzük, hogy mind a becsület, mind a jogszerűség tekintetében kiállja a próbát.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ha megengedik, meghívást kaptunk, miként jeleztem meghívóimnak, a mai napon leginkább mint az Európai Néppárt alelnökeke szeretnék néhány gondolattal előhozakodni. Ez arra is kötelez engem, hogy emlékeztessem mindannyiunkat arra a tényre, hogy az európai parlamentbe csodálatos együttműködés alakult ki az európai parlamenti választások révén Magyarországról és az európai választások révén innen a Felvidékről Brüsszelbe érkezett képviselőink között. Megelőlegezve azt az együttműködést, amit szeretnénk most egy alacsonyabb szinten kistérségek, a megyei, a régió közötti együttműködésben megvalósítani. Köszönetet mondok a jelen lévő felvidéki magyar parlamenti képviselőknek, akiket örömmel köszöntök. Az elmúlt években bebizonyítottuk Brüsszelben, hogy igenis lehetséges, különösen, hogyha egy pártszövetséghez tartozunk, hiszen ez a helyzet az európai porondon, lehetséges olyan együttműködést kialakítani, ami a régi idők fényét idézi.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Brüsszelből nézve be kell ismernünk azt, hogy Közép-Európa mindig is egyfajta rejtélyes, titokzatos, misztikus, nehezen érthető helye volt az európai szellem számára. Akik ideutaztak, azokat gyakran zavarba hozta a Közép-Európában található élet sokfélesége. Nincs ez ma sem másképpen, mintha az itt lakók egyszerre élnének a nyugat-európai jelenben és a keleti múltban. Közép-Európa mintha olyan létforma volna, mely két világ határán egyensúlyoz. Ha Önök a tekintetüket most dél felé fordítják, akkor azt látják, hogy miközben azért jöttünk ide, hogy mint a konferencia címe is mutatja, a jövő hídjait építsük fel, aközben képletesen szólva néhány száz kilométerre innen a népek közötti együttélés hídjait rombolják le.

Miközben mi itt, Közép-Európa északibb részén szögesdrót akadályokat bontunk, és sorompókat döntünk le, hogy egykori határokon átívelve nemzetek, kultúrák és nyelvek újraegyesülhessenek az egységes Európa kebelén belül. Aközben délebbre a Balkánon Közép-Európa rossz emlékű múltját felidézve határokat zárnak le, családokat szakítanak szét, nemzeteket vágnak el egymástól, új gyűlöletek és konfliktusok gerjesztődnek. Komoly lecke ez mindannyiunk számára. Rossz kérdésre nincs jó válasz. Ha egy országon belül olyan állapotok alakulnak ki, hogy a többségi nemzet háborút indít saját állampolgárainak egy része ellen, ha olyan politikát folytat, amely saját állampolgárainak egy részét ki akarja rekeszteni az egyenjogú polgárok szövetségéből, mint ahogyan történt ez Szerbiában, annak beláthatatlan következményei lesznek. Olyan helyzetek alakulnak ki, amire nincs jó válasz. Stabilitás, együttélés egy olyan országgal, amelynek kormánya népirtó akciókat indít saját állampolgárai egy része ellen, vagy valami új út keresése. Csak rossz választ adhatunk.

Márpedig, tisztelt Hölgyeim és Uraim, nekünk most még van esélyünk arra, hogy itt, Közép-Európának ezen a részén jó kérdéseket fogalmazzunk meg. Van lehetőségünk arra, hogy a nemzetek együttműködését, a nemzeti önrendelkezést okosan kapcsoljuk össze, hogy megtaláljuk a legitim és jó kérdéseket, hogy aztán megtalálhassuk az előremutató válaszokat is. Illyés Gyula mondta – ha így összejövünk érdemes ezt a gondolatot mindig felidézni –, hogy a patrióta jogot véd, a soviniszta mindig jogot sért. Ez fontos lecke ma itt egész Közép-Európában. A patrióta nemcsak jogot véd, hanem a patrióta mindig vibráló és tárt szellemiségű, a soviniszta pedig mindig provinciális, és provincializmusba rántja, illetve ott tartja a népeket és az országokat.

Mindannyian tudjuk, tisztelt Hölgyeim és Uraim, hogy a provinciális kormányzatok rendkívül sok gondot okozhatnak a többnemzetiségű államokban. Ma is hallunk olyan kormányzati magasságból érkező zajokat, amelyekről úgy látjuk, hogy inkább elnehezíti a mindennapi életben az együttműködést. Én azért tartom rendkívül értékesnek ezt a mai összejövetelt, mert arról tesz tanúbizonyságot, hogy a kellemetlen kormányzati zajoktól függetlenül van lehetőség arra, hogy helyet követeljen magának a nap alatt, kiszorítsa magának az élethez szükséges teret a mindennapi élet valósága. Mert a mindennapi élet valósága az együttműködés valósága. Emlékeztet ez bennünket arra a régi igazságra, hogy a helyben élő emberek ügyeiben mindig több ész van helyben, mint a központban. Nem Budapestről lehet jól megmondani, milyenek legyenek az együttműködés kívánatos formái, évtizedeken keresztül egymástól elvágott területek most megindító egymást keresésében.

Ezért örülök annak, hogy itt vannak a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség megyei vezetői. Mert a hadiszerencse, a sors, talán még a Jóisten akarata szerint is úgy alakultak a választások Magyarországon 2006 őszén, hogy csupa olyan politikai erő és személy kapott megbízást a megyei ügyek intézésére Magyarország azon részén, amelyik határos a Felvidékkel, akik nemzeti elkötelezettségűek, akik számára nem egyszerűen gazdasági, de fontos lelki kérdés az egymástól elszakított területek összekapcsolása. Olyan személyek, akik felelősségteljesek, és a munkájukban kitüntetett helyet adnak a határokon átnyúló, határ-menti együttműködésnek. Ez sajátos felelősséget helyez a mi szövetségünk vállára is, hiszen függetlenül attól, hogy a központi kormányzat nem a mi programunk szerint működik, mert ellenzékben vagyunk Budapesten, azonban a határ-menti térségben mindenhol kormánypárti pozícióban vagyunk. Nem vagyunk eszköztelenek, nem vagyunk elesettek, nem vagyunk kisemmizettek és kiszorítottak a határ-menti együttműködés ügyeiből. Ez lehetőség, felelősség, amivel élni szeretnénk.

A felelősségnek mi mindig is tudatában voltunk, és szeretném az Elnök Urat, Csáky Pál elnök urat biztosítani afelől, hogy ez a fajta politikai irányultság és szellemiség, amelyet a határ-menti együttműködésben mutatnak, tanúsítanak vezetőink, nem múlik majd el akkor sem, hogyha a hadiszerencse nemcsak a határ-menti térségekben, hanem Magyarország szívében is kedvezően alakul a számunkra. Vagyis számíthatnak rá, hogy a következő jó húsz-egynéhány évben is, kedves Elnök Úr!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Mindannyian tudjuk, európai perspektívából nézve az elmúlt évszázad, különösen itt, Európának ezen a tájékán a pusztulás évszázada volt. Birodalmak omlottak össze, dinasztiákat temetett maga alá a történelem, és háborúkban hullott darabjaira a rendezett világ. A XX. században hol szögesdrót-határokat húztak az emberek feje fölött, hol emberek tíz és százezreit toloncolták ki, deportálták át a határ egyik oldaláról a másikra, rákényszerítve és hozzászoktatva mindannyiunkat ahhoz, hogy a határ két oldalán csak ellenségek nézhetnek egymással szembe.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Nekünk, magyaroknak és szlovákoknak, akiknek bőségesen kijutott ezekből a katasztrófákból, az egykori államhatár két oldalán élőknek, de valójában egy nemzeti közösségben élőknek megadatott az a történelmi lecke, hogy példát mutassunk egymásnak együttműködésből és Európa-szeretetből. Az a feladat vár ránk – a feladatnak való megfelelés része a mai konferencia is –, hogy bebizonyítsuk a magunk számára, Közép-Európa számára és egész Európa számára, hogy véget lehet vetni az indulatoknak, létezik megújhodás, és képesek vagyunk a nemzetállami létet meghaladni, mert a nemzetállami lét meghaladásra szorul, és képesek vagyunk a közösségeinkre épülve, közösségeinkre alapozva közös jövőt megalkotni. Ha képesek vagyunk a fejünket felemelni és egy kicsit távolabbra tekinteni, mind a múltban, mind a jövőben, akkor meríthetünk néhány példát, amikor lépéseinket igazítjuk.

Az Európai Unió persze a nemzetek közössége. Az Európai Unió a közösségek közössége. A legkisebb és a legnagyobb közösség közössége is. A családok Európája is, de a nemzetek Európája is. Az Európai Unió nem egy körzővel és vonalzóval megtervezett miniállam, mint ahogy a felvilágosodás korában néhány filozófus és értelmiségi ezt gondolta és vizionálta. Az európai közösségek számára, így az Európában élő magyarok számára is az európai közösség mindig a létezés egyik, nem az egyetlen, hanem egyik dimenziója volt, a saját egyéni nemzeti létezésünk mellett. Éppen ezért én helytállónak, erőt adónak, perspektívát kínálónak látom azt az elképzelést, amely Európát és az európai népek történetét az ingaóra mozgásához hasonlítja. Aszerint változik a világ Európában, hogy a létezés két dimenziója, az európai és a nemzeti közül éppen melyik dominálja a kor szellemét. Most eljött az ideje annak, az inga mozgását követve, hogy a szélsőséges és széthúzó parti-pluralizmusok helyett, a széthúzás évszázada után Európa órája újra az egység és az együttműködés idejét mutassa.

De mielőtt megköszönöm a figyelmüket, tegyük föl azt a kérdést, hogy vajon nem fából vaskarika-e a nemzetek Európájáról beszélni. Nos, tisztelt Csáky elnök úr, kedves Házigazdák, a kérdésre adandó válasz attól függ, minek is tekintjük a nemzetet. Elég régóta foglalkoztat bennünket magyarokat ez a kérdés. Több könyvtárnyira rúgó irodalmunk van. Az én szívemhez, és talán a mai világ ritmusához leginkább alkalmazkodó, legközelebb álló meghatározás furcsamód nem politikustól, hanem József Attilától származik, aki egyszer azt vetette papírra, hogy a nemzet közös ihlet. Ebben a megfogalmazásban az a csodálatos, hogy pontosan kifejezi a nemzet lényegét, a benne rejlő erőt, mert ez a nemzet lényege. Megmutatja, hogy a nemzet nem statikus, hanem ellenkezőleg, folytonosan alakul, és dinamikus.

Mert, kedves Barátaim, mit is tesz az ihlet? Az ihlet ösztönöz, lelkesít és inspirál. A nemzet mint közös ihlet azt fejezi ki, hogy nem egyetlen ember művéről van szó, hanem mindig a közösségéről. Sőt, tovább is léphetünk, a bátrabbak még ezt a lépést is megtehetik, hogy a nemzet léte nem velünk egyenlő, hanem mi adódunk a nemzetből. Nem mi hozzuk létre a nemzetet, hanem ő hoz létre bennünket.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A nemzet egy természetes valóság, természetes erőforrás és a közös siker forrása. De részét képezi az a körültekintő pillantás is, amelyben egy nemzet saját magát a többiekkel hasonlítja össze. Abból kiviláglik, hogy per definitonem a nemzet sohasem lehet egyedüli, a nemzet szabatos fogalmához elkerülhetetlenül hozzá tartozik a többi nemzet is. És az meglehet, tisztelt losonciak, hogy az államok időnként ellenségeskedésekre és háborúságokra ítélik magukat, azokban a nemzetek hosszabb távon mindig együttműködésre vannak ítélve.

A nemzetállam túllépésére, az európai integrációra nem a nemzet ellenében, hanem éppen ellenkezőleg, annak érdekében van szükség. Egy tágabb keret, amit az Európai Unió biztosít, nem szembefordítja őket egymással, hanem éppen ellenkezőleg, teret és lehetőséget nyit a közös ihletek találkozására, azok kibontakozásához.

Én úgy fogom fel ezt a mai konferenciát, amelyhez sok sikert és eredményességet kívánok Önöknek, hogy ez a konferencia sem más, mint a közös ihletek találkozása. Az európaiság, az európai szellem a megismerés iránti olthatatlan szenvedélyből, a bezárkózással szembeni nyitottságból, a kételkedés és a hit gyakran nehezen összeegyeztethető, de alkotó feszültségéből, összhangjából születik meg, abból ered, abból meríti erejét. Az európai integráció is csak úgy képzelhető el értelmesen, mint egy nagy, az egész kontinenst átfogó nemzetek feletti és általi nagy, közös vitális vállalkozás, amelynek megvalósítása reményeink szerint felajzza az elkedvetlenedett és elbátortalanodott európai lelket, és olyan erőfeszítésre sarkallja és olyan célokat tűz ki, amelyekért az európaiaknak ismét érdemes lesz küzdeniük.

Európa, kedves Barátaim, akkor tér vissza önmagához, ha képes többé válni, mint ami eddig bármikor is volt. Ebben nekünk is meg van a helyünk, és megvan a feladatunk.
Ennek a szellemében kívánok Önöknek sikeres és eredményes tanácskozást!

Köszönöm, hogy meghallgattak!

 

orbanviktor.hu

gyorsmenü